Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy Pálos kolostor romjai között a hegytetőn...

2013.02.02

Falmaradványok, kövek között sétálunk a Jakab-hegy tetején. A mára mindössze 1-2,5 méter magas falmaradványok régi időkről mesélnek és az egykor hatalmas Pálos kolostort idézik elénk.

A kolostorépület kialakulása több fázisban történt. A régészeti feltárás során kiderült, hogy az épület legkorábbi része - a közepe a mai templomhajó helyén állt, kisméretű románkori templom volt. A zarándoklati célra épült templom környezetében szervezte meg Bertalan püspök az első remeteséget. A második korszakban a szerzetesek a rablók háborgatásai miatt egy időre a patacsi kolostorban húzódtak meg. Az üresen maradt és megrongálódott épületeket a szerzetesek visszatelepítése előtt, az 1340-es években a kor követelményeinek megfelelően átalakították. A harmadik fázisban a XV. század végén (az 1480-1520 közötti évekre) a kolostort későgótikus stílusban újjáépítették. Ennek, és a Fonyó Sándor nagyprépost által 1736-ban emelt épületeknek a maradványait láthatjuk ma is.

A kolostorhoz kelet felől tornyokkal erősített vastag erődfal csatlakozik, amely az egykori gazdasági épületeket, műhelyeket, veteményeskertet és gyümölcsöst vette körül (a kolostorromok melletti tisztás alig kisebb az egykori kolostorkertnél). Néhány méterre a tisztás szélétől, az erdőben a kerítőfal omladozó maradványai 1-1,5 m magasan ma is állnak. A kolostorkerthez tartozott egy mesterségesen kialakított halastó, amely most is jól látható. Vizét egy áteresztő csatornán át a mellette lévő ciszternából és kútból kapta.

A Kolostor-kút a romokon belül található, a belső udvarban a nagy mezei juharfa mellett egy kőlappal letakarva. 15-20 évvel ezelőtt még üzemelő kút volt.

A kolostor 300 évig, Pécs török kézre jutásáig szolgált eredeti rendeltetésének. A török uralom idején rablók, martalócok lakhelye volt. A megmaradt, illetve helyreállított épületben 1745 után egyházmegyés papok és világi hívők vonultak el vezeklésre. A remeteház kiürítése 1782-ben kezdődött meg a XIX. és XX. század folyamán az épület anyagának egy részét széthordták. A kolostor építészeti, művelődéstörténeti emlékeiből egyes darabok a kővágószőlősi templomban találhatók meg.