Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


könyvajánló - BADACSONYLÁBDIHEGYI KÉPESKÖNYV 1900 - 1970

2011.12.07

Mert időnként az internetes keresgéléseim közben olyan kiadványokra tudok bukkanni, amiről még nem hallottam, nem láttam se hírét - se hamvát. Most éppen Badacsonytördemicről keresgéltem pár dolgot, adatokat, képeket, amikor véletlenül kinyitottam ezt a talált lapot.

Badacsonylábdihegyi fényképeskönyv 1900-1970


Hát kérem ezt a kiadványt találtam most nemrég az internet hatalmas könyvtárában járva egy polcon, valahol eldugva....

Csak egy idézetet szeretnék az oldalról kiragadni.

" Már az 1830-as években volt néhány nevezetes üdülőhely a Balaton mentén, így például Keszthely és a reform-korban is nagyon népszerű Balatonfüred. A ma ismert fürdőtelepek sokasága azonban csak 1900, majd újabb hullámban 1920 után épült ki. Köztük volt Badacsonylábdihegy fürdőtelepe is.

A technika fejlődésének jóvoltából éppen erre az időre esett az amatőr fényképezés elterjedése. Megszületett a pillanat rögzítésének lehetősége. Ez elvarázsolta az embereket! A fotó-amatőrök sok-sok emlékképet készítettek. Ezek talán esetlegeseknek látszanak, pedig ha időrendben sorba rakjuk őket, kikerekedhet belőlük egy történet, múltunk egy részének krónikája."

És hogy miről szól? " A "Badacsonylábdihegyi fényképeskönyv" olyan helytörténeti kiadvány, amely az 1900-1970 közötti időszakról régi fényképek alapján mesél Badacsonyról, Badacsonylábdihegyről, Tomajról és Tördemicről. A kiadvány 172 régi fotót tartalmaz, terjedelme 151 oldal."

"Ez az album elsősorban Badacsonylábdihegy, tágabb értelemben a Badacsony fényképeskönyve. Anyagának alapja az a fotókiállítás, amit a Nők a Balatonért közhasznú Egyesület (NABE) Badacsonylábdihegyi Csoportja rendezett a Badacsonytördemic Községért Alapítvány támogatásával, 2007. augusztus 5–6-án, a hagyományos Szent Ignác napi búcsú alkalmával." 

A weblapot pedig - amit találtam - teljes terjedelmében ezen a linken nézhetitek - sőt nézzétek is meg, mert érdemes. Lapozzátok át, nézzétek meg a fotókat is.....

http://www.fenykepeskonyv.shp.hu/hpc/web.php?a=fenykepeskonyv&o=a_fenykepeskonyrol

 
Megrendeltem ám! (nem is volt olyan egyszerű, mint gondoltam) És nemrég meghozta a POSTA - ilyen kívülről:

 

 

Valóban jó kiadvány, érdekes - jó érzékkel, nagyszerűen válogatott fotókkal. És valóban "Kicsit a képek mögé is nézve, szöveggel is kiegészítve." - ahogy az a kiadvány bevezetőjében olvasható.

Kicsit belelapozok nektek, tényleg csak egy kicsit. Egy fotót szeretnék kiemelni, mintegy véletlenszerűen és egy írást tudatosan.

A fotó a 88. oldalról:

 

 

Az írás pedig a kiadvány utolsó lapjairól. Makk Károly filmrendező Rövid vallomása, ez: 

 

 

"A végére hagytuk Makk Károly Kossuth-díjas filmrendezőnk megragadó erejű emlékezését, amiben a mi érzéseinkre is ráismerhetünk. 

Rövid vallomás

A teremtő keze már belefáradt, ahogy súlyos körzőjével kikanyarította az óceánok, kontinensek, nagy félszigetek, és egyéb földrészek területeit. Elégedetten hátradőlt, és akkor megpillantott egy kicsiny, csillogó játékszert egy parányi körzőt. Nézte, nézegette, vajon mikor és miért készült ez a parányi szerszám, forgatta kezében, s találomra, vagy netán belső sugallatra odabökte hegyét Tördemicre. Badacsonytördemicről beszélek, szomszédságban Lábdiheggyel és Tomajjal, kedves láncba összefogódzkodva a Római úton.

Szóval odabökte a kis körző hegyét Tördemicre a teremtő és kanyarított vele egyet, egy olyan harminc kilométer átmérőjű kört csinált. Piciny pont volt ez abban a nagy térben, amivel ő játszadozott, talán akkora se, mint a mandzsetta gombjának egyik lyuka, ha egyáltalán viselt inget kézelővel. De ezt nagyon jól csinálta: megszületett Pannónia, Badacsony, a Balatonfelvidék, a Csobánc, Somló, Szigliget és a többi csodája a teremtésnek. A béke, a nyugalom, a harmónia világa, oda passzoló emberekkel.

Első találkozásunk kamaszkorunkban történt, édesanyánkat a hajdúszoboszlói meleg, reumát gyógyító víztől elcsábítottuk a Balatonra. Bár neki nagyon kellett volna az a két hetes kúra, mégis boldogan jött velünk: családi okokból. Meg akarta mutatni nekünk az észak-balatoni vasútnak azt a szárnyát, melynek építésében anyai nagyapám is részt vett, vasútépítésre szakosodott mérnök létére. És ott a tettek helyén hallgathattuk a családi legendárium róla szóló fejezetét: négylovas hintó, kávéházi dínom - dánom, nagyúri bálok és gáláns ajándékok a családnak, hogy az megbocsássa, ami megbocsájtandó. Jártunk Révfülöpön, Szepezdfürdőn, Ábrahámhegyen, na és persze mindennek közepén Tördemicen, Lábdihegyen.

Nem gondoltam akkor, hogy pályámat is itt fogom kezdeni: Liliomfi, Badacsony, Szegedi Róza ház, Györök, Szépkilátó, Szigliget. Heves és fiatalos találkozás volt... nem hiába mondják az ottaniak, hogy ennek a világnak, a hegynek, a víznek, a levegőnek oly erős vonzereje van, mint a mágnesnek, vagy mint egy örvénynek: ha egyszer elkap, nem ereszt el.

Ezt az erőt Tatay Sándor későbbi jó barátom testesítette meg. Első lépésként egy fenomenális novellája: Ház a sziklák alatt, második lépésként pedig ő maga, joviális tekintetével, mosolygós, mesélő kedvével és minden balatoni titkoknak tudásával. Vitt, cipelt magával ismeretlen dűlőkön különös emberekhez, a bor készítésének hőseihez és rabszolgáihoz, akik szívesen koccintanak, lassan forgatják szájukban a bort, kellő ritmusban váltogatva a poharakat, mondják tartalmáról a mondandót, a sajátjukról kicsit szebben, de jóakarattal, megértéssel a szomszédéról, vagy a sógoréról is. És természetesen az asszonyokról is, de csak az ide valósiakról, mert a többi, a másfelé való az csak „asszony – féle”. De a végső szentencia mindig a hegyről és a borról szólt. Milyen volt a hegy, milyen az élet? Barátságtalan, közömbös, szemérmes. Csak elegánsan tartózkodó; meg kellett küzdenünk a legszebb napnyugtáiért, felhőinek gyülekezéséért a kékről zöldre váltó víz fölött, kőbástyáinak zugaiért, hogy megláthassuk az igazi, vagy annak vélt arcát….

Valahányszor találkozom azzal a munkával, azzal a filmmel, amit Badacsonytól kaptunk, úgy érzem, még mindig barátságosan megszorítjuk egymás kezét.

Nagy idők - igazán nagy idők teltek el. De az a mágneses erő, az az örvény nem felejtett el engem, tudta a dolgát és visszaszippantott bennünket közel magához. Néha alkonyat tájt azon morfondírozok, hogy akiket ide kívánnék még magunk mellé - néha hangosan kimondva a nevüket - barátokét, családtagokét, kollégákét, ellenfelekét, férfiakét, asszonyokét, felveszi - e őket is a listájára."

_____________________________________________________________________

 

Nagyszerűség ilyeneket olvasni mindig, különösen jól jön mostanság, az adventet megelőző időkben. És örültem ennek a kis köszönőlapnak, amit a NABE ottani - Badacsonylábdihegyi csoportjának vezetője, Tóth Sándorné becsúsztatott a kiadványba :) Köszönöm neki!

 

 

 

Pár gondolatom még a kiadvány kapcsán.

 

Azt gondolom ez a kiadvány most a saját magam karácsonyi ajándéka lett.

Mert a könyv valóban értékteremtő alkotás. Egy fotóalbum - szöveggel átszőve, még inkább. Ez - mivel a Badacsony egy olyan részéről szól ami szívemnek oly kedves - leginkább. Azt is gondolom szép, tartalmas pillanatokat fog okozni a lapozgatása - kényelmesen, a hosszú téli estéken utazgatni a múltban a fotók segítségével. Jó a magaménak tudni egy példányát.

S egy kis csalódás - ami nem tetszik benne, mert erről is kell szóljak - itt a bejegyzésem végén. Sajnos a kiadvány nem kemény-táblás, jobb lenne és megérdemelte volna pedig. Az árába belefért volna, azt is gondolom. Arról pedig, hogy csak az utánvétes megrendelés lehetőségével tudtam élni, sem a NABE - sem én nem tehetünk. (..... és ami leginkább bosszantó, az a POSTA díjszabása - egy ilyen utánvétes küldeménynél most éppen a kiadvány árának felét tette ki......... )